Kik azok, akik ne keressenek?

Az utóbbi időszakban sajnos egyre több olyan érdeklődő talál meg, akik inkább ne keressenek. Hosszas tépelődés után döntöttem úgy, hogy megírom ezt a cikket, mivel teljesen más iparágban levő vállalkozó partnereim is hasonló problémával küzdenek. Az elmúlt néhány évben elszaporodtak az olyan érdeklődők, akikkel csak a gond van és már pár mondat után lehet tudni, hogy ügyfél sosem lesz ezekből!

A teljesség igénye nélkül felsorolom ezeket a kategóriákat:

Nincstelenek:
A szegénység természetesen nem bűn, hanem egy állapot. Azonban fontos tisztázni, hogy minden vállalkozásnak van egy célközönsége, akiknek kínálja termékeit és szolgáltatásait. A számítógép sosem volt alapvető cikk, mint például a kenyér vagy a tej. Sokszor felhívnak olyan emberek, akik azzal kezdik a beszélgetést, hogy nincs pénzük. Ilyenkor kérdezem meg, hogy akkor mégis mire gondolt? Ingyen semmit sem adnak. Egy minőségi számítógép pénzbe kerül és igen tudom, hogy meglepő lesz, de az elvégzett munkámnak is van egy díja! Akik számára a napi megélhetés is gondot jelent, azok nem az én ügyfeleim lesznek. Javaslom először radikálisan javítsanak az anyagi helyzetükön, majd ezután lehet létjogosultsága a megkeresésüknek.

Álmodozók:
Első látásra hasonló kategória, mint a nincstelenek, azzal a különbséggel, hogy nekik van valamennyi pénzük, de arra az igényre nem elég, amit szeretnének és a legszebb az egészben, hogy ezt nem akarják tudomásul venni. Valószínűleg ők valamilyen alternatív valóságban, másik dimenzióban vagy pusztán álomvilágban élnek. Jó példa erre, ha valaki a legújabb játékokra alkalmas számítógépet szeretne egy irodai számítógép áráért. Majd csodálkozik, amikor közlöm vele, hogy egy ilyen gép munkadíjjal együtt 4-500 ezer forint alatt nem jön ki. Erre szoktam azt mondani, hogy csodák nincsenek.

Alkudozók:
Az egyik „személyes kedvencem” az alkudozók. Elhiszem, hogy a mostani gazdasági helyzetben mindenki arra törekszik, hogy ahol tud spóroljon, de ezt nem a tisztességes szakember munkadíján kellene kezdeni. Két probléma van ezzel. Az egyik, hogy még igénybe sem vette az illető, de leértékeli a szaktudásomat és a munkámat, a másik, hogy pitiáner. Nem vagyok sem kínai piac, sem arab bazár. Fix, szabott áraim vannak. Ha nem tetszik, el lehet menni. Próbálja meg egy Euronicsban vagy Media Marktban az alkudozást. Kíváncsi vagyok mennyi idő múlva fogja kivezetni a boltból a biztonsági őr. Az meg egy másik kérdés, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy minket kisvállalkozókat milyen adóterhek sújtanak, így bizonyos árszínvonal alá nem tudunk lemenni. Persze előre hallom a sok embertől, hogy mi vállalkozók mindig sírunk, meg ha nem megy be kell csukni és sok ehhez hasonló hülyeséget. Csak itt megint megnyilvánul sok ember végtelen ostobasága, ugyanis nem gondolnak abba bele, hogy mi mivel jár.

Unatkozók:
Akik azt gondolják, hogy ráérek meghallgatni órákig az élettörténetüket vagy olyan kérdésekkel hívnak fel, amire ő maguk is tudják a választ. Jó példa erre mit csináljak a régi számítógépemmel? Válasz: Dobd ki! Budapesten több helyen FKF telephelyeken ingyen átvesznek elektronikai hulladékot. Nagyon sok ilyen, ehhez hasonló kérdésre a google-ben hamar értékelhető választ lehet kapni.

Okoskodók:
Az egyik topkategóriát azok közül, akik soha ne keressenek az okoskodók képezik. Az egyik személyes kedvencem, amikor úgy hívnak fel, hogy értek a számítógép javításhoz, de az a problémám, hogy…
Ilyenkor ha megkérdezem, hogy ha ért hozzá, akkor minek hívott, abból jön a sértődés, meg az egy csillagos google értékelés, mert hogy én milyen bunkó vagyok.
Tapasztalatom alapján nagyon sok ember azt gondolja, hogy ő mindenhez ért. Itt kezdődnek a nagy problémák. Közhelyszerű lesz, amit mondok, de nem véletlenül vannak a szakmák. Javaslom, ha valaki csak azt gondolja, hogy ért hozzá, mert látott valaha pár számítógépet, az ne okoskodjon és még véletlenül se hangoztassa, hogy ért hozzá, mert akkor jogosan felmerül a kérdés, hogy minek hív? Ezek után, ha meg adok számára egy megoldási javaslatot a legjobb, hogy felülbírálja azt. Tipikus reakció, hogy szerintem nem ez a baja. Ahogy Mészöly Kálmán mondaná, akkor csináld meg magad a k. anyádat!

Érthetetlenek:
Meglepő módon nem az idősebb korosztály többsége tartozik ebbe a kellemetlen kategóriába. Sokszor velem egy idős, középkorúak vagy tőlem jóval fiatalabbak sem akarják tudomásul venni a tényeket. Közel 10 éves vagy több, mint 10 éves számítógép nem javításra, hanem lecserélésre szorul! Gondoljuk abba, hogy manapság már a mobiltelefon is egy számítógép és a gyártók úgy gyártják le, hogy átlagosan 3-4 évente le kelljen másikra cserélni. Ezek után érthetetlen az, hogy egy valódi számítógép esetén miért gondolja bárki azt, hogy ez másképp van. Természetesen egy számítógépet nem feltétlenül kell 3 évente lecserélni, de tapasztalatom alapján 5-6 évente mindenképp. A másik sűrűn előforduló eset, amikor nem hiszik el, hogy bizonyos terméknek mi a reális árkategóriája. Megjegyzem, hogy az áraimat nyilván úgy alakítom, hogy tisztában vagyok a konkurencia által nyújtott termékek és szolgáltatások színvonalával és azok díjszabásaival.

Pofátlanok:
Talán a legdurvább marad a felsorolásom végére. Ők azok, akik végképp soha, semmilyen körülmények között ne keressenek! Rengetegszer fordul elő, hogy például az ország teljesen másik végéből hívnak telefonon, hogy ingyen adjak neki tanácsot, hogy mi lehet a gond a gépével. Ezzel megint alapvetően két probléma van. Egyrészt nem vagyok távgyógyító, másrészt ha tegyük fel tudnék is segíteni tanácsadásban, miért érné meg nekem, hogy legalább egy óráig ingyen dolgozzak? Természetesen, amikor ezt elmondom az illetőnek, még neki áll feljebb és jön a sértődés, meg utána megint a google egy csillagos értékelés.

Összegezve elmondhatom, hogy egyre több a gond az új érdeklődőkkel. Legtöbben nem mutatkoznak be, nem köszönnek, meg sem kérdezik, hogy ráérek-e. Ehelyett egyből elkezdik mondani az informatikai problémájukat. Az ilyen tiszteletlenek egyének számára és azoknak is, akik a fent felsorolt kategóriába sorolhatók nagyon hamar véget fog érni a telefonbeszélgetés, mert ahogy Danny Glover mondta a Halálos fegyverben: „Öreg vagyok én már ehhez!”